A geodézia oktatása nem nélkülözheti a műszer-gyakorlatokat és a külső mérési gyakorlatokat, amelyek az elméleti oktatással azonos múltra tekintenek vissza. A jelenleg folyó gyakorlati oktatás ugyanakkor biztosítja a technikai forradalom eredményeképpen létrejött mérési, számítási és térképezési eszközök megismerését és alkotó alkalmazását.
A mérőgyakorlatokat a tanszék Kruspér István professzor tanszékvezetése alatt (1850—1894) Visegrádon tartotta, négy napos kiméretben. Kruspér idejében a tanszéknek mindössze két teodolitja volt. Zágoni Bodola Lajos professzor (tanszékvezető 1894—1913) 1908-ban a mérőgyakorlatot Visegrádról Nógrádverőcére helyzete át, miután a meteorológiai tapasztalatok szerint a Duna északi partját kevesebb eső áztatta, mint a Visegrádi-szorost. A mérőgyakorlat azonos időtartammal és közel azonos tematikával folytatódott, bár a tanszék műszerellátása a XX. sz. első évtizedeiben némileg javult. Oltay Károly professzor (tanszékvezető 1913-1955) szívügyének tekintette a mérőgyakorlatot, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a mérőgyakorlat mintegy 40-50 napjára leköltözött Nógrádverőcére, és csak halaszthatatlan egyetemi tanácsülésekre, szigorlatokra stb. utazva hagyta el a gyakorlat helyszínét. Atyai figyelme kiterjedt az egész mérőgyakorlatra, így pl. minden mérési turnus bevezető előadását személyesen tartotta, naponta ellenőrizte a mérési eredményeket. A mérőgyakorlat programja Oltay idejében többek között a következőkből állt:
A négy nap alatt minden előírt mérési programot általában azonos oktató vezetett, a hallgatók forgószínpadszerűen vettek részt ezeken. Egy mérési turnusban két tanulókör (mintegy 48-56 hallgató) vett részt, 8 oktató vezetésével.
Az 1929-30. tanévtől a mérnöki karon bevezették a tagozatos oktatást és a 8. félév után tagozatos mérőgyakorlatot teljesítettek, amely 1951-ig maradt fenn. A tagozatos mérőgyakorlat szintén négynapos volt. Magában foglalta az alapponthálózat teljes vízszintes és magassági meghatározását. Az alappontsűrítést városi szabatos sokszögvonal mérése és számítása képezte, a szögmérést másodperc teodolittal, az oldalhosszak mérését Bosshardt-Zeiss tahiméterrel végezve. Alappontszintezés oda-vissza értelemben végrehajtott szabatos szintezéssel történt. A programban szerepelt ezen kívül hegyoldal szintezés, interpoláló barométeres magasságméréssel kombinálva.
Az 1963. évi felsőoktatási reform tette lehetővé a mérőgyakorlat időtartamának növelését 12 napra, egyben az akkori Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (ÉKME) szakonként külön tematika szerinti mérőgyakorlat bevezetését. A feladat gerince, a földmérő-mérnöki szak vonatkozásában, egy 4-6 ha nagyságú terület felmérése volt, vízszintes és magassági értelemben, alappontsűrítés után. A felmért területről 1:1000 méretarányú, ún. tervezési térképén vonalas létesítményt terveztek, melynek pontjait a terepen kitűzték. Ezt kiegészítették olyan mérési munkák, amelyek az építőmérnöki gyakorlatban nélkülözhetetlenek:
Az 1967-70. tanévtől, a felsőoktatási reform után, a különböző építőmérnöki szakok – közlekedésépítő, vízépítő és szerkezetépítő szak – hallgatói a IV. évfolyam gy félévében heti 2 órás, az illető szak igényeinek megfelelő geodéziai oktatásban részesültek, majd a tanév végén 4 napos mérőgyakorlaton vettek részt. A közlekedésépítő szak hallgatói ezen a mérőgyakorlaton drótkötélpálya tervezésével és kitűzésével kapcsolatos geodéziai munkákat hajtottak végre. A vízépítő szakosok völgyzárógáttal kapcsolatos geodéziai munkát végeztek el, míg a szerkezetépítő szak hallgatói egy 100-120 m nyílásméretű völgyhíddal kapcsolatos geodéziai munkálatokon dolgoztak. 1982-83-as tanévben az építőmérnöki szakok egyesítésével mind a szakonként tartott negyedéves előadás, mind az ezt követő mérőgyakorlat megszűnt.
Az építőmérnök és földmérőmérnök hallgatók geodéziai mérőgyakorlatát a Tanszék 1967-től Balatonkenesén tartotta. A földmérők másod év utáni geodéziai mérőgyakorlata 12 napos volt, az alábbi tematikával:
A gyakorlatot műszaki dokumentáció összeállítása és műszaki leírás elkészítése zárta. A gyakorlat elősegítette a felkészülést a Geodéziai alapismeretek c. alapszigorlatra.
A tematika nagyjából változatlan volt 1994-ig, amikor a mérés és feldolgozás nagyban korszerűsödött a technikai újdonságok ütemében. A balatonkenesei mérőgyakorlaton évenként mintegy 500 hallgató vett részt az elmúlt 35 évben, 12-15 oktatóval. 1990-es évet követően a mérőtelepen a tulajdonviszonyok megváltoztak. A mérésre felhasználható terület lecsökkent, a pontjelek helyenként részben elpusztultak, részben megrongálódtak, megközelíthetetlenné váltak. Az egymást követő egyetemi reformok eredményeképpen 1993-ban az építőmérnök hallgatók geodéziai mérőgyakorlata 12 napról 9 napra csökkent, majd 1996-ban tovább csökkent 8 napra. 1994-től a külső terepi mérőgyakorlatok a földmérő-térinformatikai mérnökhallgatók részére Budapesten, a Gellérthegyen folytak. A tematikát két-háromévenként korszerűsítette a Tanszék. A tartalom összeállításánál jelentős súlyú az a sajnálatos körülmény, hogy a megnövekedett hallgatói létszámmal nem tart lépést az egyetemi költségvetés eszköz-bővítési kerete, így a szűkös eszközhasználati lehetőségre tekintettel „kényszerfeladatokat“ kell szerepeltetni cserecsoportos oktatási formában. Az utolsó évek tematikája a következő:
A földmérő hallgatók részére a IV. évfolyam után 1967-73 között 3 hetes topográfiai gyakorlatot tartott a Fotogrammetria Tanszék. 1973-tól a gyakorlat tematikája megváltozott. A földmérő hallgatók 11 napos negyedrendű vízszintes alaphálózati mérésen vettek részt, ezt követte a 10 napos topográfiai felmérés. 1993-ban ez a gyakorlat is 18 napra csökkent, 9 napos alaphálózati és 9 napos térinformatikai mérés képezte a gyakorlat tematikáját. 1991-től lehetőség nyílott mintegy 10-12 hallgató és 2 oktató részvételével a Grazi Műszaki Egyetemmel csere-mérőgyakorlat lebonyolítására, ami igen sikeres volt. 1997-től a levelező hallgatók számára 4 napos mérőgyakorlatot szervezett a Tanszék. 1994 óta az Építészmérnöki Kar hallgatói egy 8 napos mérőgyakorlattal kiválthatják az egy féléves, heti 2 órás Építész geodézia című tárgy előadásainak hallgatását és egyben a geodézia vizsgát.
Napjainkban ez a leghosszabb (9 napos) és a legtöbb hallgatót érintő a mérőgyakorlat, amely valamennyi építőmérnök hallgatónak kötelező és 2010 óta Alsógödön, a közel 2 hektáros, hatalmas fákkal, zöld gyeppel és virágoskerttel borított területen, közvetlenül a Duna partján zajlik. A gyakorlat pontos ütemterv szerint, félnapos bontású tematika szerint folyik. Itt gyakorolhatják be a résztvevő hallgatók a megelőző két félévben, a Geodézia tantárgyak keretében tanult ismereteket, számos érdekes feladat megoldása során. A gyakorlatok helyszíne részben a mérőtelep, részben pedig kicsit távolabb, egy füves mező. Sokféle műszerrel dolgoznak a hallgatóink, például mérnek különféle típusú mérőállomásokkal, teodolitokkal, szintezőműszerekkel.
A gyakorlatban is megismerkednek navigációs és geodéziai pontosságú műholdas helymeghatározó rendszerekkel. Elektronikus vezeték-kutató műszerrel nyomozzák közmű vezetékek nyomvonalát, fektetési mélységét, majd bemérik a nyomvonalat és felszerkesztik az előkészített digitális közmű alaptérképre.
